Orvosi Hetilap

Multimodális hiperspektroszkópia – előrelépés a digitális technológia felé a méhnyakszűrésben

Összefoglaló. Bevezetés: Bevezetés: A citológiai alapú méhnyakrákszűrés átmeneti kategóriáinak optimális menedzselése a humán papillomavírus (HPV) szűrése és tipizálása ellenére jelenleg is kihívás. Vizsgálatunk célja a modern cervixspektroszkópiának (multimodális hiperspektroszkópia – MHS), egy azonnali eredményt nyújtó, digitális technológiára épülő módszernek a vizsgálata volt a citológiai alapú méhnyakszűrés találati biztonságának javítására. Betegek és módszer: Vizsgálatainkat 208, 18 és 75 év közötti nőbeteg bevonásával végeztük, akiknél már indikálásra került valamely, a méhnyakon végzendő műtét, citológiai eredményük rendelkezésre állt (a HPV-tesztet, amennyiben nem történt meg, elvégeztük), valamint valamennyi betegnél elvégeztük a műtét előtt az MHS-vizsgálatot. A szövettani mintavétel 166 betegnél történt meg. Eredmények: A citológiai vizsgálatot (az összes betegre tekintve) magas álpozitív arány jellemezte (69,28%), amely megfigyelések mindenképpen utalnak az újabb komponens alkalmazásának igényére a triázsban. Az összes citológiai kategóriára nézve az MHS-eredmények közül kiemelendő az álnegatív leletek rendkívül alacsony aránya (3/166 = 1,8%), mely a HPV-teszt esetén ennél magasabb volt (11/165 = 6,66%). A spektroszkópiás vizsgálat álpozitív aránya ugyanakkor kedvezőtlenebbnek bizonyult (91/166 = 54,81%) a HPV-vizsgálat álpozitív arányánál (40/165 = 24,24%). Az atípusos laphámsejt (ASC-US/ASC-H) citológiai kategória esetén a spektroszkópia álnegatív eredményeinek aránya (3/126 = 2,38%) szintén kedvezőbb volt, mint a HPV-vizsgálaté (9/126 = 7,14%). A cervicalis intraepithelialis neoplasia-2 vagy súlyosabb fokozatú hámelváltozások azonosításában a spektroszkópia szenzitivitása 94% (95% CI = 0,84–0,99), specificitása 22% (95% CI = 0,15–0,31), negatív prediktív értéke 90% (95% CI = 0,73–0,98), pozitív prediktív értéke 34% (95% CI = 0,26–0,43) volt (p = 0,00130). Következtetés: Az MHS fejlett innovatív technológián alapuló, azonnali eredményt adó vizsgálóeljárás, amely kiemelkedően alacsony álnegatív eredménye miatt nagy segítséget nyújt a citológiai eltéréssel rendelkező betegek további vizsgálatában. Orv Hetil. 2021; 162(20): 790–799. Summary. Introduction: Despite the use of human papillomavirus (HPV) testing, the management of the transitional categories of cytology-based screening still remains a challenge. The modern multimodal hyperspectroscopy (MHS) of the cervix is a novel digital technology based on artificial intelligence, providing an instant result in the assessment of cytology-based screening abnormalities. Patients and methods: 208 women (age 18–75) were enrolled. The patients already had cytology results and an operation on the cervix indicated at the time of inclusion. HPV and the hyperspectroscopy examination was performed pre-operatively. The pre-indicated operation was performed on 166 patients. Results: Cytology-based screening alone (in the category of all patients) resulted in a high false-positive rate (69.28%). In this category, the MHS had an outstanding false-negative rate (3/166 = 1.80%) compared to the HPV (11/165 = 6.66%). The false-positive rate of the spectroscopy examination (91/166 = 54.81%) was higher than that of the HPV testing (40/165 = 24.24%). In the atypical squamous cell (ASC-US/ASC-H) category, the false-negative rate of the spectroscopy (3/126 = 2.38%) was also lower than that of the HPV test (9/126 = 7.14%). In the detection of high-grade abnormalities (cervical intraepithelial neoplasia 2 and worse), the spectroscopy had a 94% sensitivity (95% CI = 0.84–0.99), with a 22% specificity (95% CI = 0.15–0.31), an 90% negative predictive value (95% CI = 0.73–0.98), and a 34% positive predictive value (95% CI = 0.26–0.43) (p = 0.00130). Conclusion: In the case of cytological abnormality, the MHS provides an immediate result based on advanced digital technology, and because of its outstanding false negative rate it is a great aid and should be considered in the triage of such patients. Orv Hetil. 2021; 162(20): 790–799.

Új adatok a korai méhnyakrák műtéti kezelésének evolúciójához

Az endoszkópos műtéti technika elterjedése a nőgyógyászatban a korai méhnyakrák műtéti kezelésében is igazolta a technológia előnyeit. A műtéti morbiditásnak, a leggyakrabban a vérveszteségnek és a sebgyógyulási zavarnak a csökkenése, valamint a kórházi ápolás és a lábadozás rövidebb időtartama hamar bebizonyosodott, azonban a kezdetben publikált túlélési eredmények jelentősen elmaradtak a nyitott műtéti technikával operált betegekéihez képest. A közelmúltban befejezett nagy esetszámú vizsgálatok eredményei alapján úgy tűnik, hogy az endoszkópos technika kurativitásának látszólagos hátránya ablasticus technikai elemek alkalmazásával és a patológiai feldolgozás alaposságának fokozásával behozható. Szoros feltételek teljesülése esetén még a szisztematikus lymphadenectomia is biztonságosan kiváltható az őrszemnyirokcsomók ’ultrastaging’ vizsgálatával. A korai méhnyakrák radikális műtéti kezelésében alkalmazott minimálisan invazív technológiának a 2018-ban bekövetkezett megtorpanása átmenetinek tekinthető. Orv Hetil. 2026; 167(7): 251–256.

A méhnyakrák okozta éves epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségteher Magyarországon

Összefoglaló. Bevezetés: A méhnyakdaganatok kérdése kiemelten fontos, megoldatlan népegészségügyi probléma. A betegség terhe magas, ami elsősorban az alacsony és közepes jövedelmű országokban élőknél jelentkezik. Célkitűzés: Elemzésünk célja volt meghatározni a méhnyakdaganatok epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségterhét Magyarországon a 2018-as évre vonatkoztatva. Adatok és módszerek: Elemzésünket a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisának 2018. évi adatai alapján végeztük az in situ (D06), a jóindulatú (D26.0) és a malignus (C53) méhnyakdaganatokra vonatkozóan. Az elemzés a NEAK által finanszírozott összes szolgáltatóra és ellátási formára kiterjed. Meghatároztuk az éves betegszámokat, a prevalenciát 100 000 lakosra, továbbá az éves egészségbiztosítási kiadásokat betegségcsoportonként és korcsoportos bontásban, valamennyi egészségbiztosítási ellátás tekintetében. Eredmények: A NEAK 2018-ban 1,276 milliárd Ft-ot (4,7 millió USD; 4,0 millió EUR) költött a méhnyakdaganatok kezelésére. A betegek és a finanszírozás döntő többsége a méhnyak rosszindulatú daganatához kapcsolható. A finanszírozásból a malignus méhnyakdaganatok részesedése 97%. Ellátási típusonként vizsgálva a legnagyobb kiadási tétel az aktívfekvőbeteg-szakellátásban jelenik meg, éves szinten 763,9 millió Ft, ami az összköltség 59,9%-a. A 100 000 lakosra jutó prevalencia az aktívfekvőbeteg-szakellátás igénybevételi adatai alapján 26/100 000 lakos. Következtetés: A méhnyakdaganatok kezelésének meghatározó költségeleme az aktívfekvőbeteg-szakellátás. Hazánkban a szervezett méhnyakszűrés korszerűsítéseként az új szűrési stratégiát megfelelő finanszírozási támogatással célszerű bevezetni, a szűrővizsgálatoknak, a hozzájuk kapcsolódó további diagnosztikus kivizsgálásnak és terápiának a teljesítményvolumen-korlát alóli mentesítésével. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 22–29. Summary. Introduction: Cervical cancer is a particularly important, unresolved public health problem. The burden of the disease is high, primarily in those living in low- and middle-income countries. Objective: Our aim was to determine the annual epidemiological disease burden and health insurance cost of cervical cancer in Hungary in 2018. Data and methods: Our analysis was made according to the financial database of the National Health Insurance Fund Administration (NHIFA) of Hungary for the year 2018, which covers all service providers and maintenance forms financed by NHIFA. We analysed the in situ (D06), the benignant (D26.0) and the malignant (C53) cervical tumours. The data analysed included annual patient numbers and prevalence of care utilisation per 100 000 population furthermore annual health insurance costs calculated for disease and age groups. Results: In 2018, NHIFA spent 1.276 billion HUF (4.7 million USD, 4.0 million EUR) on the treatment of patients with cervical cancer. The majority of patients and funding can be linked to malignant cervical cancer (97%). Acute inpatient care was the major cost driver: 763.9 million HUF (59.9% of the total health insurance expenditures) annually. The prevalence is 26 per 100 000 population based on acute inpatient care data. Conclusion: Acute inpatient care was the major cost driver. In Hungary, as a modernization of organized cervical screening, it is appropriate to introduce a new screening strategy with appropriate financial support, by exempting screening tests, associated additional diagnostic testing, and therapy from the performance volume limit. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 22–29.

A citológiai vizsgálatra épülő méhnyakszűrés kálváriája Magyarországon

A dolgozat áttekinti a citológiai vizsgálatra épülő méhnyakszűrés alakulását Magyarországon megjelenésétől napjainkig. Megállapítja, hogy jóllehet a szervezett lakosságszűrés szervezeti feltételei biztosítottak lennének, a szűrővizsgálatok gyakorlata nélkülözi a dokumentálható eredményeket, mert a lakossági részvétel optimalizálását szolgáló személyes meghívás és követés rendszerét a szűrésre jogosultak nem veszik kellő mértékben igénybe, továbbá az elvégzett szűrés eredményeit a szolgáltatók elmulasztják a központi szűrési nyilvántartásnak jelenteni. Ennek következtében a betegbiztosító mintegy hússzor annyi térítést fizet ki „diagnosztikus citológiai vizsgálatok” (OENO 26601), mint „méhnyakszűrés” (OENO 42520) címén. A méhnyakszűrés a nőgyógyászok (kenetvétel) és a patológusok (kenetértékelés) közös feladata. Ez az egyetlen módja a szűrővizsgálaton való megjelenésről és a szűrőprogram eredményességéről való adatszerzésnek. A dolgozat számba veszi az irányelvek követését és a szűrőprogram végrehajtását akadályozó tényezőket. Orv Hetil. 2025; 166(15): 578–587.

Haemangioma a méhnyakban: 4 eset ismertetése és irodalmi áttekintés

Összefoglaló. A haemangioma a női nemi szervekben viszonylag ritkán, a méhnyakban pedig még ritkábban fordul elő. Kis mérete és szegényes megjelenése miatt elkerülheti a figyelmet, előfordul azonban, hogy műtéti ellátást igénylő vérzést okoz. Az évek során 4 esetben (ebből 2 esetben terhesség alatt) diagnosztizáltunk méhnyak-haemangiomát (2 esetben cervicalis intraepithelialis carcinomával társulva), melyeknek ismertetjük változatos tüneteit, kolposzkópos megjelenését és a diagnózist biztosító szövettani (immunhisztokémiai) illusztrációit, valamint a képlet terhesség alatti fejlődésének kolposzkópos monitorizálását. 2 esetben capillaris (cavernosus) haemangiomát, 2 esetben arteriovenosus malformatiót igazoltunk. Az általunk hozzáférhető szakirodalomban nem találtunk magyar szerző(k)től beszámolót erről a cervicalis lokalizációjú, ritka, jóindulatú, de gyakran veszélyes vascularis daganatról. Orv Hetil. 2022; 163(5): 187–194. Summary. Hemangioma is relatively rare in the female genital organs and even less common in the uterine cervix. Its small size and poor appearance often result in a missed diagnosis, but it may cause bleeding that requires surgery. Over the years, we have confirmed the diagnosis of cervical hemangioma in 4 cases including two in pregnancy. 2 cases were associated with cervical intraepithelial neoplasia. This case report describes the symptoms, colposcopic appearance, and histological characteristics including immunohistochemical findings, and the colposcopic monitoring of development of the condition during pregnancy. In 2 cases, a capillary (cavernous) hemangioma, in 2 cases an arteriovenous malformation was diagnosed. We did not find any report from Hungarian author(s) about this rare, benign, but often dangerous vascular tumor with cervical localization. Orv Hetil. 2022; 163(5): 187–194.

A laparoszkópos és a nyitott műtéti technikával operált méhtestrák progressziómentes és teljes túlélési eredményeinek összehasonlítása

Absztrakt: Bevezetés: A közelmúltban megjelent publikációk szerint a korai méhnyakrák miatt végzett endoszkópos kiterjesztett műtétek gyógyulási eredményei rosszabbak, mint a nyitott műtétekéi, s ez felveti a méhtestrák kezelésében is terjedő endoszkópos technológia értékelésének szükségességét. Célkitűzés: Az endoszkópos és a nyitott műtéti technikával kezelt méhtestrák gyógyulási eredményeinek összehasonlítása. Módszer: Retrospektív vizsgálatban a 2013 és 2019 között méhtestrák miatt végzett műtétek klinikopatológiai adatainak és eredményességének elemzésére került sor. A műtéti kezelés eredményességét a progressziómentes és a teljes túlélés értékelésével végeztük. A vizsgált csoportok prognosztikai tényezőinek különbségeit χ2- és t-próbával hasonlítottuk össze. A daganatprogresszió előfordulását és az alapbetegség okozta halálesetek előfordulási gyakoriságát Cox-modellben értékeltük, a progressziómentes és a teljes túlélési görbék összehasonlítására a Kaplan–Meier-módszert alkalmaztuk. Eredmények: Az endometrioid, serosus papillaris, kevert Müller-sejtes, adenosquamosus és egyéb szövettani típusok előfordulási aránya az endoszkópos és a nyílt műtéti csoportban lényegesen nem különbözött (p = 0,3356). A G1, G2, G3 differenciáltsági fokú folyamatok előfordulási aránya az endoszkópos és a nyílt műtéti csoportban jelentősen különbözött (p = 0,0036). A patológiai stádiumok (IA, IB, II, IIIA, IIIB, IIIC1, IIIC2) megoszlása az endoszkópos és a nyílt műtéti csoportban jelentősen különbözött (p = 0,0048). Az eltávolított nyirokcsomók átlagos száma magasabb volt a nyitott műtéttel operált csoportban (14,3 vs. 9,3, p<0,0001). A progresszív betegség gyakorisága magasabb volt a nyitott műtéti csoportban, de a betegségspecifikus halálesetek előfordulási gyakorisága jelentősen nem különbözött a két csoportban (recidíva 2/120 vs. 29/345, p = 0,01; halálozás 2/120 vs. 17/345, p = 0,12); a laparoszkópos esetek progressziómentes és teljes túlélése nem különbözött jelentősen a nyitott műtéttel operált esetekétől (progresszió laparoszkópos vs. nyílt műtét: HR = 0,36, 95% CI = 0,084–1,538; halálozás laparoszkópos vs. nyílt műtét: HR = 0,603, 95% CI = 0,135–2,693). Következtetés: Az endoszkópos technikával operált méhtestrák progressziómentes és teljes túlélése nem rosszabb, mint a nyílt műtéti technikával kezelt betegeké. Orv Hetil. 2020; 161(10): 382–388.

Lokálisan és lokoregionálisan előrehaladott, magas kockázatú endometriumtumorok műtét előtti szisztémás előkezelése

Absztrakt: Bevezetés: A méhtestrák a fejlett országokban a leggyakoribb invazív nőgyógyászati daganat. A legjobb túlélési eredmények a tumor műtéti eltávolítása után várhatók, ezért a komplex ellátás célja a lokálisan és lokoregionálisan előrehaladott betegség reszekábilissé tétele. Célkitűzés: A jelen közleményben azt vizsgáljuk, hogy a neoadjuváns kemoterápiával kezelt és műtéten átesett betegek teljes túlélése jobb-e a csak sugárkezelést kapott páciensekéhez képest. Módszer: 2015. január és 2018. december között 28, lokálisan, illetve lokoregionálisan előrehaladott, primeren irreszekábilis, magas kockázatú méhtesttumoros betegnél végeztünk neoadjuváns szisztémás kezelést paklitaxel-karboplatin alkalmazásával. Ezt követően radikális hysterectomia, kétoldali petefészek-eltávolítás történt lymphadenectomiával. Eredmények: A 6 ciklus kemoterápia után készült kontroll-MR-vizsgálat minden esetben méretbeli csökkenést igazolt. Minden betegnél véghez vihető volt a teljes tumoreltávolítás. A szövettani leletek alapján 4 páciens esetében igazolódott maradék tumor az eltávolított nyirokcsomókban. A 2 éves túlélési arány 65,5%, a 2 éves progressziómentesség 66,1% volt. A medián teljes túlélés 16,5 hónap volt. Mindegyik érték jobbnak bizonyult a csak sugárkezelést kapó csoportnál. Következtetés: A neoadjuváns kezelés hatékony módja lehet a reszekabilitás feltételeinek megteremtésében, ami túlélésbeli előnnyel járhat. A komplex ellátás ellenére a betegek túlélése továbbra is szerény. Orv Hetil. 2020; 161(11): 425–433.

A méhnyakrák citológiai szűrővizsgálaton való részvételt befolyásoló tényezők összehasonlító felmérése Magyarországon roma és nem roma lakosság körében, összefüggésben szlovák és román eredményekkel

Bevezetés: A méhnyakrák prevalenciája és incidenciája mind a mai napig igen jelentős mértékű. Az olyan hátrányos helyzetű csoportok esetében, mint a romák, a betegség szűrésére fokozott figyelmet kell fordítani, ennek a kisebbségnek a tagjai ugyanis nehezebben veszik igénybe az egészségügyi ellátást, és az átlagos egészségműveltségük is alacsonyabb. Célkitűzés: Kutatásunk célja az volt, hogy felmérjük magyar ajkú, magyarországi, romániai és szlovákiai roma és nem roma lakosság nőgyógyászati szűrővizsgálaton való részvételi gyakoriságát, összefüggésben az ezt befolyásoló lehetséges tényezőkkel. Emellett vizsgáltuk, hogy a válaszadók hogyan vélekedtek a méhnyakrákszűrés, valamint a HPV elleni védőoltás fontosságáról. Jelen közleményben a magyarországi adatok bemutatására helyeztük a hangsúlyt, összefüggésben a másik két ország eredményeivel. A vizsgálati minta elemszáma 1366 fő volt. Módszer: Az adatokat gyakorisági eloszlással, átlag ± SD számítással, arányszámokkal vizsgáltuk, a roma és nem roma minták összehasonlításához független mintás t-próbát, az etnikai hovatartozás és a vizsgált változók közötti összefüggés feltárására kereszttábla-elemzést, Pearson-féle khi-négyzet-statisztikát, phi/Cramér-féle V-hatásnagyságot használtunk (p<0,05). Eredmények: Magyarországon az etnikai hovatartozás és a méhnyakrák citológiai szűrővizsgálatokon való részvétel szignifikáns összefüggést mutatott (p = 0,004), a roma nők a nem romákhoz képest nagyobb arányban nem vettek részt szűrővizsgálaton, a különbség igazolódott a másik két országban is. A nem roma nők nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a méhnyakrákszűrésen való részvételnek (p = 0,022). A 18–65 év közötti roma lakosság az évenkénti szűrővizsgálat tekintetében minden korcsoportban kisebb arányban vett részt szűrővizsgálaton a nem romákhoz képest, miközben az etnikai hovatartozástól függetlenül az életkor előrehaladtával csökkent az évenkénti szűrési gyakoriság. Következtetés: A roma és a nem roma lakosság körében a méhnyakrák megelőzése érdekében – országhatároktól függetlenül – elkerülhetetlen az egészségfejlesztés, ezen belül is kifejezetten a rizikófaktorok ismertetése minden korosztályban, de kiemelve a fiatalokat, akik kevésbé érzékelik a kockázatot, és az idős korosztályt, amelynek tagjai többnyire úgy gondolják, hogy a betegség az életkorukból adódóan már nem érinti őket. Orv Hetil. 2023; 164(36): 1416–1425.

Az alapellátás szerepe a népegészségügyi méhnyakszűrésben

Bevezetés: A humán papillomavírus kimutatásán alapuló hatékonyabb méhnyakszűrés hazai bevezetésének tervezésekor a szakorvoshoz nem vagy ritkán eljutó nők közvetlen megszólítása, elérése is fontos. A védőnők képzése közel egy évtizede kiegészült a népegészségügyi célú méhnyakszűrés kompetenciájával. Célkitűzés: Egy korábbi hazai reprezentatív humán papillomavírus prevalencia felmérés adatai alapján elemeztük a védőnők által elért populáció jellemzőit és az általuk levett minták (n = 905) eredményeit, összehasonlítva a szakorvosok által szűrt populációval és eredményekkel (n = 3826). Módszer: Anonim kérdőíves felmérést és méhnyaki mintavételt végeztünk megyénként véletlenszerűen kiválasztott, összesen 169 szülész-nőgyógyász szakorvos és 40 védőnő segítségével ThinPrep edényzetbe Rovers Cervex-Brush Combi eszközzel. A laboratóriumi feldolgozás Neumann Confidence és Roche Linear Array klinikailag validált genotipizáló tesztekkel történt. Eredmények: A védőnői szűrésen részt vettek körében a páciensek átlagéletkora, az érettségivel nem rendelkezők és azok aránya, akiknél 3 évnél régebben vagy soha nem történt kenetcitológiai méhnyakszűrés, szignifikánsan magasabb volt, mint a szakorvosi szűrésen részt vevők körében. Az 55 év feletti korcsoportokban a védőnők mintája lényegesen közelebb állt a célcsoport populációs részarányához, mint a szakorvosoknál megjelenteké. Az eredménytelen minták aránya nem tért el szignifikánsan attól függően, hogy védőnő vagy szakorvos vette a mintát. A szakorvosok pácienseinél a pozitivitási arány szignifikánsan nagyobb volt, bár nagyobb arányban kaptak korábban humán papillomavírus elleni védőoltást. Megbeszélés: A községi mintákban az életkori hatás statisztikai kiküszöbölése után is látott alacsonyabb vírusprevalenciának mediátora lehetett a mintavételt végző szakember is, hiszen kóros előzményekkel rendelkező páciens nagyobb eséllyel fordulhat szakorvoshoz, mintsem hogy megvárja a védőnői megkeresést. Következtetés: Az iskolai oltási program elindulását, valamint a méhnyakrák előfordulásának korosztályi eloszlását figyelembe véve a szűrés szerepe sikeres oltási program mellett is legalább 20–30 évig jelentős marad. Az 50 év feletti, községben élő, alacsonyabb iskolázottságú célcsoport bevonása védőnőkön keresztül hatékonyabbnak bizonyult, mint szakorvosi rendelésen. Az erre képzett védőnők bizonyítottan eredményes mintavétellel, a nők egyéni felkeresésével, a szűréssel kapcsolatos kétségeik megválaszolásával egyedülálló szerepet játszhatnak a prevenciós célok megvalósulásában. Orv Hetil. 2025; 166(7): 263–271.

Ultrahang-elasztográfia alkalmazásának lehetőségei a szülészet-nőgyógyászatban

Összefoglaló. Az ultrahang-elasztográfia az elmúlt évek során egyre növekvő figyelmet kapott a lágyszövetek elaszticitásának vizsgálatában. A módszer használatát az teszi szükségessé, hogy egyes, a mechanikai tulajdonságaikban különböző szövetek hasonló echogenitásúak lehetnek, valamint hogy egy adott szövet megváltozott struktúrája vagy mechanikai tulajdonsága nem minden esetben jár együtt a szövet hagyományos ultrahangképének megváltozásával. Az elmúlt évtizedben a deformációs és a nyírási ultrahang-elasztográfia vált széles körben elérhetővé. Ezen új képalkotási technika egyre nagyobb szerepet tölt be a szülészeti-nőgyógyászati ultrahang-diagnosztikában is. A nőgyógyászatban szerephez juthat az endometriosis és az adenomyosis kimutatásában, valamint a benignus és a malignus cervicalis és ovarialis képletek elkülönítésében. A nőgyógyászathoz hasonlóan a szülészetben is jelentős változást hozhat az ultrahang-elasztográfia: alkalmas lehet a szülésindukció sikerességének, a koraszülés bekövetkezésének és a praeeclampsia kialakulásának előrejelzésére. Orv Hetil. 2021; 162(18): 690–695. Summary. Ultrasound elastography has received significant attention for the assessment and measurement of soft tissue elastic properties in recent years. The advantage of ultrasound elastography lies in the fact that two different tissues can share similar echogenicities but may have other mechanical properties or, on the contrary, mechanical abnormalities of a designated tissue do not necessarily go hand in hand with an altered appearance on a conventional ultrasound image. In the last decade, strain and shear-wave elasticity imaging methods have become the most widely available among commercial ultrasound equipments. The importance of this new method expands rapidly also in the field of obstetrics and gynecology. Ultrasound elastography has a promising role in the diagnosis of endometriosis and adenomyosis and helps to differentiate benign and malignant cervical and ovarian lesions. The use in the prediction of the outcome of labor induction and preterm birth, and in the evaluation of preeclampsia are emerging. Orv Hetil. 2021; 162(18): 690–695.

A gestatiós eredetű és a női nemi szervekben előforduló daganatok epigenetikai vonatkozásai

Sejtjeink genetikai állománya szinte azonos minden testi sejtünk esetében, de az epigenetikai hatásoknak köszönhetően fenotípusuk jelentős eltéréseket mutathat. Az epigenetika a molekuláris biológia relatíve új területe, amely az adott genotípus mellett a megváltozott örökölhető fenotípussal, a génexpresszióval és a génaktivitást befolyásoló változásokkal foglalkozik. Az immun- és a daganatsejtek génexpresszióját epigenetikai folyamatok szabályozzák. E folyamatok felerősíthetik a különböző daganatsejteknek az immunrendszert elkerülő mechanizmusait, míg más folyamatok eredménye éppen az immunrendszer működését segítheti. A munka a hazai és a nemzetközi irodalom alapos áttekintése révén a női nemi szervi daganatok epigenetikai aspektusait járja körül, különös tekintettel a méhnyak, a méhtest, a petefészek és az emlő daganatos folyamataira. Érinti a gestatiós daganatokat is. Kitér továbbá az endometriosis epigenetikai vonatkozásaira, amely nem tartozik a klasszikus daganatos betegségek csoportjába, patomechanizmusát tekintve viszont sok hasonlóságot mutat sok más neoplasiával. Végezetül az epigenetikai medicina és terápia új eredményeit tárgyalja. Orv Hetil. 2025; 166(52): 2043–2054.