A citológiai vizsgálatra épülő méhnyakszűrés kálváriája Magyarországon
A dolgozat áttekinti a citológiai vizsgálatra épülő méhnyakszűrés alakulását
Magyarországon megjelenésétől napjainkig. Megállapítja, hogy jóllehet a
szervezett lakosságszűrés szervezeti feltételei biztosítottak lennének, a
szűrővizsgálatok gyakorlata nélkülözi a dokumentálható eredményeket, mert a
lakossági részvétel optimalizálását szolgáló személyes meghívás és követés
rendszerét a szűrésre jogosultak nem veszik kellő mértékben igénybe, továbbá az
elvégzett szűrés eredményeit a szolgáltatók elmulasztják a központi szűrési
nyilvántartásnak jelenteni. Ennek következtében a betegbiztosító mintegy hússzor
annyi térítést fizet ki „diagnosztikus citológiai vizsgálatok” (OENO 26601),
mint „méhnyakszűrés” (OENO 42520) címén. A méhnyakszűrés a nőgyógyászok
(kenetvétel) és a patológusok (kenetértékelés) közös feladata. Ez az egyetlen
módja a szűrővizsgálaton való megjelenésről és a szűrőprogram eredményességéről
való adatszerzésnek. A dolgozat számba veszi az irányelvek követését és a
szűrőprogram végrehajtását akadályozó tényezőket. Orv Hetil. 2025; 166(15):
578–587.
